A könyvről
„Figyelj, elmesélek neked egy életet” – Magyar Sándor a kisunokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történetét. De nem is egy életet, hanem mindazokat a sorsváltozatokat, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemző életutak lehettek.
Így aztán az egyik történetben a nagyapa édesapja nem tér vissza a munkaszolgálatból. Egy másik történet szerint úgy is lehetett volna, hogy a nagyapa édesapja fia születésére szerencsésen hazaérkezik az 1943-as doni áttörés előtt, hogy aztán a családjával Dániába menekülvén egy katonai vonatszerelvény vagonajtaja zúzza halálra. Vagy akár az is megeshetett volna, hogy a nagyapa családját, az Őrségben gazdálkodó Magyarékat 1950-ben kitelepítik a Hortobágyra.
A Szívlekvár meséjében az is megtörténhetett volna, hogy a nagyapa felesége halála után megismerkedik egy Budapesten élő orosz származású özvegyasszonnyal, aki ugyancsak elmesél egy életet valakiről, aki túlélvén a háborút, magyar tolmács lett.
Hogy végül az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár, s miként gyógyíthatnak a történetek – kiderül Kőrösi Zoltán országhatárokon és évszázadokon átívelő lebilincselő történelmi családregényéből.
Részlet a könyvből
Apa a hátát a lépcsőházi kapunak vetve várt egy kicsit, s csak úgy vágott neki a lépcsőknek, amikor újra erőre kapott.
Komoly ember kerüli a liftet.
Különben is, a lépcső az már csaknem olyan, mintha a lakáshoz tartozna.
Apa például már az első fordulónál nekikezdett a vetkőzésnek, kigombolta a kabátját, meglazította az övét, megnyitotta a sliccét, sőt felfelé lépegetés közben előrehajolgatva ügyesen kifűzte a cipőjét is.
Egy lépés, egy fűzés.
A torokba lökődik a szív.
Az utolsó lépcsőfoknál, a harmadik emeleten, mint egy győzedelmes hegymászó, aki nem csupán a magával cipelt tehertől, de a rettenetes feladattól is megszabadul a széljárta hegyfokon, elszánt mozdulattal feltépte a derékszíját is.
Boldog volt, hogy hazaérkezett, de mielőtt megkönnyebbülhetett volna, a harmonikaszerűen összegyűrődő nadrágszárak csapdájában megbotlott, s miközben egyensúlyozni próbált, egyre-másra az ajtónak ütődött, ezekkel a tompa puffanásokkal jelezte, hogy célhoz ért. Hiába sietett Anya ajtót nyitni, a nadrág gyorsabb volt, mint a hitvesi jó szándék. Apa kicsi ugrásokkal igyekezett átjutni a küszöbön, ám rendszerint rálépett a kibontott cipőfűzőjére, s magatehetetlenül bezuhant az előszobába, lám, így tör be a külvilág, micsoda alattomossággal zúzza szét a hétköznapokat.
Nem mintha a hétköznapok nem a világ részét jelentenék.
Nem is áll másból, csak hétköznapokból.
Vagyis nincsenek is hétköznapok, egyetlenegy hosszú hétköznap van.
A könyvről írták
A Szívlekvár egyenes folytatása a korábbi Kőrösi-regényeknek, ám tétje nagyobb. Nyitott példázat a mese, az elbeszélés hatalmáról, arról, hogy az elhallgatás vagy az utólag átírt, hazug emlékezet egyaránt megnyomorítja a lelket és a testet. Egy regény arról, hogy milyen valószerűtlen, groteszk a létezés Kelet-Európában. Elbeszélés az élet végtelen egyszerűségéről és nagyszerűségéről, a szerelemről, az elszalasztott pillanatokról, a csalódásról és a hétköznapokról, és persze életről és halálról. Mindarról, amiről a nagy irodalmi alkotásoknak szólnia kell. – Hományi Péter, Élet és Irodalom
Történésekben rendkívül gazdag regény ez, magyarországi és szovjetuniós szállal, melyek a könyv végén (de már az előtt tulajdonképpen) összefonódnak, egymásra hatnak. […] A Szívlekvárban nincsenek mellébeszélések, lábjegyzetelések és nyelvi játékok, csak a történések. Ezek a történések pedig érdekesek. – Demény Péter, Székelyföld
A Szívlekvár szórakoztató regény, tele érzelmekkel, szívdobogtató örömökkel és szívszorongató bánatokkal. Fordulatos, élvezetesen és igényesen van megírva, és ezen túl még ráadásul fontos könyv is. – vargarockzsolt, moly.hu
Kőrösi Zoltán gördülékeny, olvasmányos stílusú, csodás képekkel és motívumokkal tarkított regénye egyszerre egy történelmi tabló és egy magával ragadó családtörténet, a szeretet és a szerelem könyve. – Kapocsi Nikolett, moly.hu
Az eddigi ismereteim alapján egyértelműen ez Kőrösi legjobb munkája: a történetmesélés, az életek bemutatásának finom, túlzásoktól mentes áradása, érzékeny és jól felépített szöveg, érzéssel használt szimbólumrendszer jellemzi. – kuszma, moly.hu
Rendkívül élvezetes ízlelgetni ezt a regényt. Mit ízlelgetni – inkább fölhabzsolni, mert eteti, akarom mondani, olvastatja magát. Puha kenyérre kent ízletes szívlekvár. Csöppnyi keserűség, csipetnyi savanykás szájíz és rengeteg szívből jövő édesség, amely elnyomja a lekvárhoz kevésbé illő, jócskán adagolt kesernyésebb ízeket, melyek egyébként is jobbára kifőnek, elpárolognak a főzés, kavargatás közben. Ami marad: a szívek zamata és egy leheletnyi mágikus realizmus. – eme, moly.hu
