A könyvről
Vajon le lehet-e írni a hetvenes éveket? Vajon meg lehet-e írni a történetek nélküli, létező szocializmus történeteit? Efféle kérdésekre keresi a választ Kőrösi Zoltán rendhagyó, nyugtalanító családregénye, melyben három generáció sorsa olvad össze nagyszabású, példázatos történetté.
Részlet a könyvből
Igaz, néha, amikor már olyan este volt, hogy egyedül ült a varróasztalnál, s a gyér lámpafényben káprázni kezdett a szeme, a szövetek és a már elvégzett ruhák illatán áthatolva hirtelen megérezte a vegyesbolt semmivel össze nem téveszthető szagát, a tisztítószerek, edények, kenyerek és sajtok összevegyülő páráját. Félt tőle és várta is, mégis minden alkalommal felkészületlenül érte. Érezte ezt az átható, kicsit csípős, erős illatot, behunyta a szemét, és halkan, hogy a nyugovóra tért család ne hallja, mozdulatlanul, a ruhákat félretolva, a kezét az ölébe ejtve, könnyek nélkül sírt.
Sírt, mert megértette, hogy az elmúlt évek, vagy nem is a napok, hónapok, évek, hanem maga az idő, amit mindaddig valami díszesen font zsinórnak, színes és egyenesen futó szalagnak látott maga előtt, s ami keresztül vezette őt a hol sötétebb és világosabb, hol árnyékosabb és fényesebb szobákon, ez a szalag egyáltalán nem egyenes vonalban fut, és nem is vezet sehová. Összevissza tekeredik, újra és újra összegubancolódik, csigavonalakat ír le és félbemaradó köröket. Van, de ezzel ki is meríti a létezését.
Egymásra rakódnak a történetek, mozdulatok és események, mint a minták egy hanyagul odavetett szöveten, s nincsen, aki ebből az ismétlődésből jeleket láthatna, kiolvashatná a csakis neki szóló üzenetet.
A könyvről írták
A regény szereplőinek sorsa az identitás változásainak példázata. Erre utalhat az alcím is: Gyávaság. Valójában sokkal inkább szorongásról, frusztrációról, egyfajta mindig jelen lévő fojtott félelemről lehet beszélni, mint gyávaságról. Gyávaság vagy bátorság, egyáltalán az emberi jellem ebben a történetben nem engedi megpillantani magát. Ezt tartom a könyv legerősebb vonásának. Lélektanilag a regényhősök ábrázolása nemcsak tökéletesen hiteles, de a maga ítéletmentes módján leleplező is. – Bodor Béla, Kritika
A lapszéli jegyzetek megnyithatják minden olvasó személyes regényét is, hiszen rajtuk keresztül végiggondolhatjuk, saját, illetve családi „regényünk” hol tartott éppen Gagarin űrutazásakor, vagy azt, mi jut eszünkbe a Color Star televíziókról. Ez az írói fogás egyrészt a személyes irodalom kapcsán gyakran emlegetett, szöveg és olvasó közti párbeszéd miatt érdekes, mivel ebből is világos lehet, hogynem az író saját életéről meglévő esetleges ismereteink miatt olvashatunk személyesként egy regényt. Másrészt a regény mintha már ezzel az írói fogással az egyediségnek és a sokszor nyomasztó egyformaságnak, ismétlődésnek a feszültségét mutatná meg. A regény egészén végigvonul az a kérdés, hogy a történetek, szerelmek, tragédiák mennyiben megismételhetetlenek: „egyedi példány”-e az ember, ha ugyanúgy szeretkezik, hal meg, mint mindenki más a regényben. – Szilágyi Zsófia, Élet és Irodalom
Kőrösi mintha az emlékezetében kerengő történettöredékeknek, amelyek között idővel teljesen elmosódnak a valóság és a fikció határai (hiszen emlékezetünk éppen ennek az elmosódásnak a terepe), mindig más-más jelentőséget tulajdonítana, a megszólalás más-más súlyú terheit bízná rájuk. Ebben a prózaspirálban sokkal fontosabbnak látszik az arányok játéka, mintsem hogy az elbeszélés határozott formát öltsön, így valamennyi Kőrösi-kötet mozaik szerkezetű. – Reményi József Tamás, Népszabadság
A Szerelmes években az író a személyes élményein kívül bizonyos dr. Dombi Péter Pálnak és családjának az élettörténetét is belesűrítette. Szereplői a mindennapok hőseivé válnak, túlélve a háborúk és a zsidóüldözés poklát, a kommunizmus rémségeit, és noha gyerekeiknek és unokáiknak igyekeznek megtanítani a túlélés összes létező fortélyát, a legfontosabbat azonban elfelejtik elmondani: azt, hogy a boldogság is része az ember életének. – Heti Válasz
A történelemkönyv itt megelevenedő lapjai azonban nemcsak a korszak jelentős eseményeit villantják fel, hanem erőteljes színekkel, szagokkal és ízekkel varázsolják elő a korabeli hétköznapokat is, a falusi disznóöléstől kezdve egészen az első Wartburgra és Color Star televízióra rácsodálkozó lakótelepi gyerekkorig. Mindehhez pedig lágy összekötő habarcsként keveredik a lírai Kőrösi nyelvezet, a festői természeti képek és szimbólumok, és az öregedés, az elmúlás érzékeny ábrázolása és állandó jelenléte. – szadrienn, moly.hu
Nagyon szeretem a mondatait, melyeknek sajátos lejtésük, ritmusuk van, mint a csobogó víznek vagy a csendes zenének. Szeretem a történetfűzését, ahogy a szálak egybefonódnak, ahogy az újabb minták, színek feltűnnek, eltűnnek, újra előbukkannak a történet szövetében. Szeretem, ahogy a különböző családtagokban feltűnik a hasonlóság, amitől az embernek váratlanul vigasztaló folyamatosságérzete támad. Szeretem, ahogy mesél. Szeretem, ahogy szándékolt könnyfakasztás és érzelgés nélkül átrepít a jó öreg Nosztalgiába. Mintha egy pillanatra, egy hosszú pillanatra megállítana és visszafordítana: „Nézz vissza! Ez volt az életed – nem volt jobb vagy rosszabb, csak más volt. És a tiéd.” – ppeva, moly.hu
A szöveg annyira szép, hogy az idézeteknél talán túlzásba is estem. Szinte minden oldalról lett volna mit kiírni – és ekkor ötlött fel bennem Jón Kalman Stefánsson. A hétköznapok részleteinek érzékeny megmutatása, néhány sorban regénybe kívánkozó sorstragédiák felvázolása, meghökkentő gondolatok, lírai szépségű mondatok és humor. Talán nem tévedek nagyot, ha rokonítom ezt a két nagyszerű írót. – Kalmár Melinda, moy.hu
Jó volt olvasni ezt a hangulatos, szagos családregényt. Érdekes, némi retró hatású. Benne éltem én is, sokszor a lehetőségeink „országszerte” ugyanazok voltak. Sok szép gondolat, kellett ez nekem most nagyon! Szép, szomorú élettörténetek, emlékek halmaza. – robinson, moly.hu
A XX. századon szaladunk át ebben a regényben, megemlítve az éppen aktuális történelmi eseményeket. A lap szélére írt megjegyzések nagyon tetszettek. Családtörténet tárgyilagosan, lényegre törően, a szomorú dolgok sem szomorúan, csak szomorkásan, szerethetően. – Mariann, moly.hu
