A könyvről
Különös kettősség jellemzi ezeket az írásokat: egy igen erős „földközeliség”, a mindennapok jeleneteinek, alakjainak, eszközeinek, gesztusainak, formáinak stb. verista felidézése s minuciózus pontosságú leírása, legyen szó akár randevúról, teherautó-vezetésről, szalag melletti munkáról, a sörözés liturgiáiról, a húsételek elfogyasztási módozatairól, illetve az áttűnések, álmok, elmozdulások, tükörkép-játékok, szürrealisztikus fantazmagóriák, látomások, víziók világáról adott líra-költői futamokról és pannókról. Ez a kettősség azonban nem külön-külön áll a novellákban, hanem igen sajátos szimbiózist alkot.
Részlet a könyvből
Mert én úgy élek, mintha az egész életemet eddig csak álmodtam volna.
Reggel is, ahogy nem lehet már nem felébrednem, de még fekszem az ágyon, és nézem a gödrös plafont, a fehér falakat, és számolom az árnyékokat, hogy aztán fölkeljek, és az utcai ablakon át bámuljak ki a Pannóniára, ahol a fény csillogó mázzal ken össze mindent, a hentesbolt kirakatát és a rácsokat a földszinten, a pöfögő, füstölő autókat és a zöldséges vízzel permetezett ládáit, a hálóval borított almákat és a hervadt zöldségeket, aztán meg átmegyek a gang felé, hogy a konyhából ott is kinézzek, le az udvar kútjába, ahol még szinte mozdulatlan a sötét, csak a szemközti ablakok tükrei mögül szitál valami zene, induló, amiből tompán, akárha szőnyeget porolnának, puffog a dob.
Nézem, nézem ezt a sötétséget, az összesűrűsödő foltokat, mintha víz gyűlne a kövek fölé.
Nézem, miközben tudom, hogy az élet, ami bennem van, az már nem én vagyok.
És ahogy hallom, hogy a Pannónián eldübörög a busz, összecsörrennek a poharak a konyhai kredencben, mintha a dobütésekre moccannának, és az udvari árnyékokkal a túloldali fénytől káprázik a szemem, igen, így van bennem együtt minden, amit éltem, minden, minden, ami eddig volt, s az, ami csak most történik velem.
A könyvről írták
A Hentesek kézikönyvének elbeszélője nem áll fölötte teremtett világának, hanem rejtélyes egyszerűséggel benne áll, elemi módon szolidáris minden szenvedővel, legyen az ember vagy állat, de ennek nem fedi fel okait vagy célját, így részvéte nem külső, ám ezt az erényét nem tiszteli magában, ahogy éleslátását és könyörtelen tekintetét sem homályosítja el a történetmondás fölénye vagy pátosza. Nézi, de egy pillanatra sem áltatja magát, sem más jóindulatú mesterembereket vagy kontárokat – talán ezért gondolom azt, hogy ez valódi plebejus könyv. A lentről beszél, belülről és szabadon. – Mészáros Sándor, Élet és Irodalom
A Hentesek kézikönyve az elbeszélői és szereplői identitás rögzítettlenségét Kőrösi korábbi szövegeihez hasonlóan számos módon színre viszi. Tematikusan megjelenik a történet centrumaként, illetve olyan szereplői megnyilatkozásokban, amelyekben az én tragikus modalitással reflektál személyiség és idő elválaszthatatlanságára. – Fodor Péter, Alföld
A kilencvenes évek tapasztalata a változásokba vetett – mégoly szemérmesen utópisztikus – remények hiábavalósága. Mlinarcsik históriája, A citromos kolbászról szóló legenda Kőrösi Zoltán új novelláskötetének középponti darabjaként magába sűríti mindazt, amit az író e korról, s amit magáról az írásról, mint kényszerű reflexióról gondol. Ennek kifejtéséhez, a jelek szerint, itt is, másutt is csodákra és hentesekre van szüksége. – Reményi József Tamás, Népszabadság
A fej-szív-gyomor hármasság profán módon játszat rá a Szentháromság képzetére, s a könyv transzcendens jelentés árnyalattal töltődik. A fej és a gyomor pólusai aláhúzzák hús-vérhentes-létünket. Ám a fej (szellem, kultúra) és a gyomor (nyers realitások) közt ott van a szív, a jóságnak, a szépségnek a vágya. Tanulság: most még csak szöveg által, homályosan látunk, később majd színről színre. – Vukovári Anna, Igen
Ezek a korai novellák is nagyon életszagúak. Ahogyan a fejezetcímek tájékoztatnak bennünket, úgy hatolunk lejjebb és lejjebb a magyar kisemberek egyre abszurdabb világába. – latinta, moly.hu
Kőrösi a könyvet az édesapjának és minden hentesmesternek ajánlja. És ő szerette a húsokat, a vöröseket és a fehéreket is – ahogy írta magáról. Persze ezek a történetek közel sem a húsokról szólnak, hanem ismét csak az élet apró rezdüléseit próbálta nyakon csípni a szerző, melyek árnyékában gyakran húzódik meg a címadó hentesek világa. Ismét csak tiszta írások, semmi aljasság. – Annamarie, moly.hu
Egyik régi könyve ez Kőrösinek, de már az ő prózájának sajátságos ízjegyeivel: belengi Mándy utcáinak csillagpora, kicsit elmatatunk Bächer Iván cupákjaiban, Budapest a világegyetem közepe és néha, egy utcasarkon, meg-megbotlunk valami csodában. Miközben megtanuljuk: ölni is tudni kell. – pável, moly.hu
