A könyvről
Az író és a fényképész rendhagyó együttműködéséből jött létre ez az album, amiben Kőrösi Zoltán prózái Burger Barna fotográfiáival alkotnak szerves egységet. A két alkotó tudása és munkája együttesen a prózán és a fotográfián túli, egyedi művet hozott létre. Ahogy Burger Barna fotográfiai mutatják: a várostöredékek, a Polaroid-képek sokaságából a kivételes pillanatokban egyszer csak megteremtődik egy igazi Budapest; egy olyan világ, ahol mindannyiunknak megvan a saját városa.
Részlet a könyvből
Azt mondja, ritkák az ilyen világosan visszakereshető pillanatok az ember életében, s tán éppen a jelszerűségük okán kell különösen megbecsülnünk őket, például az a pillanat, amikor tudta, hogy átlépett egy küszöböt, úgy értve, hogy tudta már a megtörténéslelen idejében is, és persze tudja máig, hogy akkor vált felnőtté, amikor az átforrósodott aszfalton tolta a biciklit, a felbokrosodott akácok egészen behajoltak az út fölé, csend volt, ami azt jelenti, hogy zúgott a levegő, és ebben a vakító ragyogásban egyszer csak egy árnyék suhant át az út fölött,
nem is igazán tudja, hogy látta-e valóban, vagy érezte csupán, villámgyorsan, hogy kivenni se lehetett, hogy mi volt az, egyáltalan, a „mi” az megfelelő kérdés volna-e, mint valami zajtalan, valószerűtlenül hatalmas madár, aminek ráadásul a hangtalansága éppen az ellentéte volt a zúgó levegő telítettségének és ragyogásának, nos, az, a rémület, amit akkor, annak az árnyéknak a láttán érzett, számára ez volt a felnőttség, a halandóság érzéki tudásának a kezdete.
A könyvről írták
Ha egy könyv nem hagyja magát, és ellenáll annak, hogy én szabjam meg a közös munkánk menetét, helyét és idejét – szokás szerint nyugodtan elhelyezkedve az asztalnál a jegyzetlapok között –, sőt átveszi az irányítást: hol arra csábít, hogy befészkelődjem vele az ágyba, felpolcolva magam a paplanok közé, máskor meg éppen felállít, hogy távolodjam el tőle jó másfél métert vagy még többet is, különben úgysem mutatja meg, hogy mit rejt magában – nos, az ilyen könyv engem roppant mód lázba hoz. Kőrösi Zoltán és Burger Barna közös kötete, a különböző technikákkal készült szövegek és polaroid képek különös kölcsönhatásából létrejött Délutáni alvás, pont ilyen. […]
Kőrösi művét olvasva olykor az a benyomásunk, hogy noha a szöveg könnyen áradó és kecses, mindent magába akar sűríteni, amire csak a nyelv képes. Prózája nagyon megmunkált, és abban a formában, ahogy a Délutáni alvásban megmutatja magát, Burger Barna remek képeinek társaságában, igazán az érzékeknek való művészetnek nevezhető. – László Emese, Jelenkor
Bámulatosan jól megcsinált könyv a Délutáni alvás, öröm kézbe venni, öröm forgatni, öröm elmerengeni a lapok fölött. Hosszú idők óta az első könyv, amelyben kép és szöveg, kép és külalak, arány, szerkezet, összhatás ilyen tökéletesen, és látszólag fáradság nélkül összeérnek. […] Miközben a Délutáni alvás nagy formátumával és rendhagyó alakjával exhibicionista módon kínálja magát a könyvesboltban, hogy az ember legalább a kezébe vegye, ha meg nem is veszi elsőre, mégiscsak egy szemérmes könyv ez. Szemérmesen brutális. Az egyik olyan paradoxon ez, amely paradoxonok jó művekkel kapcsolatban szoktak elszaporodni, felhorgadni az emberben. – Forgách András, Élet és Irodalom
A Délutáni alvást nem lehet pusztán szöveg és kép alkotta műként értelmezni, hanem szöveg és kép együttes megjelenéseként, könyvvé lényegüléseként érdemes megvizsgálni. Ugyanis a könyv mint korpusz maga is művészeti tényező, illetve szerves alkotóelem – Kőrösi Zoltán irodalmi szövegéhez és Burger Barna ihletett fotográfiáihoz hasonlóan, velük egyenértékűen. Ennél a könyvnél is, ahogyan a jó szöveg-kép műveknél általában, a szavak és képi látomások tárgyiasulásának, vagyis a könyvoldalak, oldalpárok egymásutánjának s a könyv szinte minden mozzanatának jelentősége van. – Szarka Klára, Eső
Az író úgy vonul el a lepusztuló város és az új élet hétköznapi csodái mellett, ahogy a pesti ember nap mint nap elvonul, amíg a metróállomástól a buszmegállóig elér. A különbség csak annyi, hogy míg itt mindenki rohan, addig Kőrösi, mint egy délutáni álomból ébredve, lassan, még kábult bénaságban, folyton kívülállóként szemléli, már-már gyönyörködik az élete megállíthatatlan, felemás körforgásában. – Sashegyi Zsófia, Magyar Nemzet
Érdekes a szöveg tördelése, a különböző betűméretek, szünetek, jobbra vagy balra zártságok… Az jutott róla eszembe, hogy talán ilyen, mikor az emlékfoszlányainkat próbáljuk felidézni az álmainkról. Néhol kisebbek, másutt nagyobbak a hézagok; van, ami élesen megmaradt, más csak homályosan. – kek, moly.hu
