A könyvről
Kőrösi Zoltán könyve Budapestet és főleg szűkebb lakhelyét, Belső-Ferencvárost jeleníti meg. Az irodalmi lapokban megjelent novelláiból (Élet és Irodalom, Jelenkor, Alföld stb.), illetve a Népszabadságban publikált sorozatából (Budapest, nőváros) a szerző egy sajátos városrajzot alkot. E szubjektív várostérkép központja a Ferenc tér, a Tompa utca, a Balázs Béla utca, de feltűnik az írásokban Ferencváros múltja, keletkezésének története, illetve a kerület mindennapjainak sok jellemző vonása a Páva utcai hajdani zsidóközösségtől a bolgár kertészekig, vagy a Castro vendéglő szerb közösségéig.
Részlet a könyvből
Vannak női városok és vannak férfivárosok is, némelyikről csak hosszú tapasztalás révén derülhet ki, hová is tartozik, sőt, van olyan, hogy egy város az idő múlásával megváltoztatja a nemét, olykor csak apróságok döntenek, Budapest például egy hervadófélben szomorkodó asszony, aki időnként a sminkkészlethez nyúl, s megrázza magát, ezt akárki megláthatja, ha a Dunára néz, a Margitsziget bozontjára, a melleket formázó budai hegyekre,
s egy asszony tudja, hogy a férfit a gyomránál kell megragadni, etetni kell a bestiát, például a budapestiek szeretnek gíroszt enni, ehhez kétség se fér, talán a délről fúvó szelek miatt, vagy inkább az alföldi birkanyájak emlékére, s még az sincs kizárva, hogy egyszerűen az íze miatt, így aztán a gírosz most már egy magyar szó, magyar ember gíroszt eszik, hosszú í-vel és sz-szel, csalamádéval, tejföllel és kalocsai paprikával, hadd csípjen kétszer is, a város legjobb gíroszosa egyébként vitán felül a Ferenc körút és az Üllői út találkozásánál van, legalábbis így mondja Attila, s ha valaki, ő igazán hivatott erre a megállapításra, tekintve, hogy az elmúlt években szorgos kutatómunkát végzett, térképe is van, amin a felméréseket rögzíti, százhúsz kiló és húsevő, nem a térkép, hanem Attila, osztályzatokkal tartja számon az eredményeket, például a hús állagát, a tészta frissességét, így lett ez a gíroszos az ő osztályelsője…
A könyvről írták
A kötetbeli írásokat olvasva és a hozzájuk társuló Czabán György-fotókat nézve reménykedhetünk, hogy másként látjuk majd a tényleges Ferencvárost is. […] Kőrösi Ferencvárosa azért lesz szép, mert ahogy a kerékkel felszerelt vasdobozban fekvő ismeretlen, úgy mi is egy szövegen keresztül látjuk mostantól, olyan szövegen keresztül, ami ugyanúgy otthonossá és hosszasan bebarangolhatóvá válhat a számunkra, mint a Budapest, nőváros írásainak színtere. – Szilágyi Zsófia, Élet és Irodalom
A Budapest, nőváros interaktív (mondhatjuk a címbe fogódzva: fokozottan erotikus jellegű) olvasást, szabad tallózást, a képeknél való elidőzést és elkalandozást, ide-oda lapozgatást, sőt beleírást kíván. Nyomot hagyunk benne, amennyiben nyomot hagy bennünk. Éppúgy lehetünk vele, mint a saját városunkkal (falunkkal, otthonunkkal). És ekkor már mindegy is, minek hívják, Budapestnek, Szabadkának, Nagyváradnak, Kassának, Debrecennek… – Bazsányi Sándor, Kritika
Kőrösi Zoltán nagyon intenzíven váltogatja – szintén a termékeny bizonytalanság jegyében –a képtávolságot. Egyetlen gesztus nagyközelijét mindjárt követi egy panorámakép, hogy aztán egyszemélyes portréval vagy csoportképpel folytassa. Alig vesszük észre, és máris plasztikus figurák egész seregletével ismerkedtünk meg, a szlovák asztalossal, a norvég áccsal, a zsidó kávéházassal, az ismeretlenből érkezett búvárhalásszal, a Tompa utcai cigánylánnyal, a szerb újszülöttel – egyszóval csupa rendes magyar emberrel, Ferencvárosival. Ebből a szempontból mindegy, hogy valaki ötven éve ugyanazon a helyen lakik-e, vagy csupán néhány hete költözött oda. Ha megtanulta, mi az, birtokon belül lenni, nyert ügye van. A Budapest, nőváros ehhez az okuláshoz a legkitűnőbb segédeszköz. – Reményi József Tamás, Jelenkor
Kőrösi olykor kardélen táncol, amikor legújabb kötetének szövegeiben egészen elemi egyszerűségűre redukált mondatokat, szólamokat mer leírni. Meg hangokat, illatokat, hangulatokat megjeleníteni. De ha kell, markáns történetet is, miközben mintha azt szemlélné, mindebből mennyit bír el a szöveg, mennyit, bír el a mondat. A Budapest, nőváros prózaszövegei ilyen billenékeny, de patikamérlegen ellenőrzött mondatok élményét nyújtják az olvasónak. – Harkai Vass Éva, Műhely
Mintegy leképezi az író munkáját, ahogy az megalkotja, epizódról epizódra felépíti a történetet, vagy csak egyszerűen leír… nem, nem ír le egyszerűen, hanem rég látott részletező kedvvel felépít, szinte fényképez egy-egy helyzetet, utcarészletet, arcot, vagyis mindazt, amit a képek is szállítanak, hoznak magukkal, ugyanolyan otthonossággal és idegenül egyszerre, ahogy Kőrösi Zoltán felépíti vagy rekonstruálja az egykor volt és mostani Budapestet. És tudjuk, mit jelent az, amikor azt mondjuk, Budapest. – Szabó Róbert Csaba, A Hét
Helyes, hogy Kőrösi Zoltán megírta a Budapest, nőváros című könyvet, és köszönjük szépen a Czabán György-fotókat, Hrapka Tibornak a borítótervet, és van itt még valami grafikai elrendezés (ami nem is kevés). […] Ez így együtt nagyon működik. – Mizser Attila, Könyvjelző – Az Új Szó melléklete
Kőrösi Zoltán valami fantasztikus módon tud megragadni egy-egy pillanatot, amit kimerevít, gyönyörű, végenincs mondatokkal körülír, behúzva az olvasót a történetek helyszínére. Ez a bizonyos olvasó pedig úgy érzi, egy helyben áll, és ahogy olvassa a szavakat, körbenéz, és látja, érzi, kitapintja, megtapasztalja, sőt, szereplőnek érzi magát a cselekményben, mondhatni körülötte forog az a bizonyos világ, és nem tudja eldönteni, az adott pillanat körülírása vagy maga az esemény volt-e számára meghatározóbb. – Eszter01, moly.hu
Jó volt lebegni az illatok és szagok között, a ferdeszögű napsütésben, az őszi, nyúlós ködben, a puhán hulló hóban. Mert Kőrösi Zoltán szereplői nem titkolták, hogy egyáltalán nem tökéletesek. Tetszett az író szemérmes kitárulkozása, ahogyan apró történeteiben előbukkannak a szereplői, aztán már tova is tűnnek. Felvillant az életükből egy-egy kockát, tényszerűen közöl. A többit az olvasóra bízza. – Porcsinrózsa, moly.hu
