A könyvről
Kőrösi Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, nőváros vagy a Szerelmes évek című könyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet rögzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. Ám a kötet hőseinek alapvető kérdése: miért érdemes hűségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.
Részlet a könyvből
A kávéházi asztalnál ülő férfi most egészen közel hajolt a másikhoz, hadarva, sietősen mondta, hogy mostanában értette meg, hogy az a félálom, amit annyira szeret, vagy nem is félálom, inkább valami másfajta ébrenlét, ami az alvás és a mindennapi történések között lebeg, tehát ez a figyelem mit jelent: ilyenkor, közvetlenül az ébredés után úgy figyeli a saját testét, mint aki máshonnan érkezett, de már itt van, visszavonhatatlanul, kívülállóként, tárgyilagosan, persze roppant beleérzően is, figyeli a testét, részenként, külön-külön a láb, a kar, a nyak, és elmondja, hogy határozottan úgy érzi, képes a belső szerveinek az érzékelésre is, annak ellenére, hogy még elnagyoltan sincsen tisztában e szervek elhelyezkedésével és funkcióival, mégis érzi őket.
Szép, mondta a másik férfi lustán. Szép.
Mostanában értette meg, hogy éppen ez a figyelés, ez a tünékeny állapot hasonlít a legjobban ahhoz, amit boldogságnak gondol: a tudatosság és az érzékelés közötti lebegésre; ideiglenesség, amiből akár az ébredés, akár a visszaalvás révén bármikor kicsusszanhat.
Érted?
Értem, bólintott a másik.
A könyvről írták
A hűséges férfi tartalmaz nem egy kiváló darabot is. Ilyen például az Angyalka, a Mag a hó alatt, a Csempe vagy a Pékkrémes. Azt mutatja, hogy jelentős novellisztika Kőrösié. […] A hűséges férfit olvasván lágyabban tekintünk a hozzánk tartozókra, és komorabban a saját arcunkra a tükörben reggel. Megértőbben figyeljük egy hivatalnok ostoba akadékoskodását. De szó sincs megnyugvásról. A nyugtalanságunk az agyunkból és az idegeinkből átköltözik egyetlen valódi helyére: a szívbe. – Babiczky Tibor, Élet és Irodalom
Kőrösi ebben a kecses, elegáns kötetben klasszikus novellákat gyűjtött össze. Sűrű leírások, kihagyásos elbeszélésmód, drámai fordulópontok. Egyszóval visszaköszön a novella hagyományos, már-már avítt formája és kellékei, hogy aztán mégsem egészen úgy legyen, mint gondolnánk, ez teszi igazán érdekessé a kötetet. Kőrösi rövid, fordulatos, csattanóval záruló történeteket mesél el. […] Kőrösi nagy mestere a városi térnek, ahogy finoman, néhány intenzív mondattal megrajzolja, és benne történeteket, életeket, sorsokat mutat fel. A kicsi teljességet. – Borbély Szilárd, Élet és Irodalom
A kortárs prózairodalomban kevesen tudnak olyan gyönyörűséges és lírai természeti képeket produkálni egy-egy városi utcáról, ahogyan ő. Ebben a tekintetben írásművészete Nádas Péteréhez mérhető. S abban is, hogy Kőrösi nyelvének, stílusának andalító zsongása van, amely a látszólag bukolikus derű ellenére sem válik falssá, nem fordul émelygős giccsbe és nem lesz emészthetetlenül gejl. Hűséges olvasói már tudják: a hangulatfestés Kőrösinél messze nem öncélú tobzódás a nyelvi eszköztárban, hanem a történetek elmesélhetőségének egyik legfontosabb eleme. Az aprólékos műgonddal megformált Kőrösi-mondat ugyanis olyan, mint a gyémántvágó: tökéletes szerkezetű, szép és nemes, ám nagyon tud fájni, ha érzékeny területre téved. – Kácsor Zsolt, Népszabadság
A hűséges férfit egy olyan könyvnek gondolom, amivel könnyen meg lehet barátkozni, hiszen jó olvasmányélményeket nyújthat, s ezért szívesen forgathatják majd az olvasók. Ráadásul olyan életfilozófiát tematizál, ami sok emberhez közel állhat, vagy képes megszólítani. Lehet, olykor nem is kell ennél több. – Gaborják Ádám, Tiszatáj
Kőrösi novelláiban álmos, remeg, kattog és álmoktól nehéz a város. Épületein fények és árnyak csúszkálnak. Utcáiba, ajtónyikorgásaiba sorsok ivódtak, falaira szívvel keretezett történetek karcoltattak. E különös hely gesztusait figyeli meg, ennek sorsait hallgatja ki Kőrösi. Megfigyel, láttat és helyettünk lát. – Vass Norbert, Palócföld
Kőrösi apró élethelyzetekben tárja fel a hűség ezer arcát: azt a szívós bátorságot, amellyel egy férfi kiáll az elvei, a szokásai és a hite mellett. A kortárs magyar irodalomban ritkaságnak számítanak ezek az egyszerre melankolikus és mégis a boldogságról szóló novellák, melyekben az író szinte fényképszerűen rögzíti emberi sorsfordulók legfontosabb pillanatait. – Molnár Petra, Heti Válasz
Minden novella sajátos jellemzője, hogy a szereplők egyszer csak határhelyzetben találják magukat. Némelyik történet finoman, szinte alig észrevehetően fordul át egyik valóságból a másikba, és van, amelyik szürreális, már-már csodás elemekkel változik át a megszokottból nem csak valami egészen újba. Azonban nem csak a történetek ragadják magukkal az olvasót. Kőrösi Zoltán mondatai olyanok, amelyek még sokáig megmaradnak az emberben. – Koncz Veronika, Új Ember
Egyszerű, sallangmentes sorok. Igazi emberi pillanatok, élethelyzetek vannak a lapokon. […] Kőrösi megint olyan szépen ír, meghittek, szomorúan idilliek az ellesett élethelyzetek, pillanatok, amiket elénk tár. Szeretni valóan szomorúak, mégis az őszinte boldogságról, egymáshoz tartozásról mesélnek. Emberiek. Olyanok, amit mindannyian ismerünk életünkből. – Gabó olvas blog
Kőrösi Zoltán novelláinak főszereplő mind hűséges férfiak, akiknek az élete így, vagy úgy kissé félresiklott, megkeseredett, mindannyian magányosak és vágyakozva idézik fel az egykor volt boldogságukat. […] Kőrösi csodálatos élő képekkel, színekkel, illatokkal, fénnyel és árnyékkal teli novelláit olvasva egy picit nosztalgikus hangulatba kerülve megértjük, hogy a saját boldogságát mindenkinek magának kell megtalálnia. – Kapocsi Nikolett, moly.hu
Hűség, elköteleződés, kitartás, hovatartozás jelenik meg a kötetben olvasható húsz novella történeteiben, s nem kizárólagosan egy szeretett lényhez, társhoz köthetően, hanem éppúgy tárgyakhoz, növényekhez, de szokásokhoz, életmódhoz egyaránt. Az író sok esetben főként tőmondatokkal teszi még feszesebbé az egyes novellák ütemét, hangsúlyozva a szereplőkben megbújó feszültséget. Kiváló párbeszédek, leírások, igényes megfogalmazás, mondatkezelés jellemzi valamennyi novellát. – Zsuzsi Marta, moly.hu
